Mintegy 10 %-ban tartalmaz tannint (csersavat), nagyrészt ellagénsavval kapcsolódva, amit összefoglalóan ellagitanninnak neveznek, aminek rákellenes hatását jelenleg is kutatják.
Több mint 3 %-ban flavonoidokat (régebbi néven P-vitamint), közülük főleg kvercetint és kempferolt. (Láttuk, Lugasi Andreától tudjuk, a dióbélben főleg miricetin fordul elő a flavonoidok közül.)
A diólevél 0,8-1,0 %-a C-vitamin!
Vannak a diólevélben monoglükozidok, juglon, (=5-hidroxi-1,4-naftolkinon), hidrojuglon. A juglonról bebizonyított tény, hogy vírusölő (HSV-1 vírus, a herpesz vírusa), baktériumölő és gombaölő (az emberi szervezetben állandóan jelen levő, az immunrendszer gyengesége esetén elhatalmasodó Candida albicans gombát és az egyik leggyakoribb nyári bőrbetegséget okozó Trichophyton rubrum gombát is).
Kis mennyiségben, 0,001-0,03 %-ban illóolajok is vannak a diólevélben, amelyek között szintén találták gombaölő tulajdonságút. (Érdekességként még bizonyos rovarok csalogató szex-feromon anyagai is vannak a diólevél illóolajai között.)
És vannak más, aktív gyógyhatású növényi savak is.
Ezek mindegyike gyógyhatású.
A diólevélnek keserű nyálkahártya-összehúzó, tonizáló hatása van, cserzőanyagokban nagyon gazdag. Összehúzó, cserző hatását a levél tannintartalma, baktériumölő, gombaölő, rovarölő és rovarriasztó hatását pedig a vele kapcsolatban lévő ellagénsav okozza.
A diólevél kémiai összetevői között megemlítendő, hogy mintegy 0,03 %-ban illóolajat is tartalmaz. Ennek az illóolajnak érezzük az illatát, ha a diólevelet megdörzsöljük, és ez az, ami olyan kellemessé teszi a diófa közelében tartózkodást. Az illóolaj vizes desztillálással nyerhető ki, sűrűsödése 15 C-fokon következik be.
Hogy mi mindenre jó a diólevél? Egy francia leírás szerint így foglalható össze hatásspektruma:
*
Érzéstelenítésre
*
Hámszövet összehúzására
*
Tuberkulózis ellen
*
Vércukorszint csökkentésére
*
Fertőtlenítésre, baktériumölésre
*
Gombaölésre
*
Tonizálásra
*
Sebek gyógyulásának meggyorsítására
*
Szájfekély ellen
*
Torokgyulladásra
*
Kötőhártya-gyulladásra
*
Többféle bőrbetegségre
*
Fagyásra
*
A hüvely bántalmaira
Diólevél-tea többféleképpen készíthető.
A különböző receptekben általában a száraz diólevél súly szerinti mennyiségét adják meg. Ha friss, zöld levelet használunk, nyugodtan vegyük a négyszeresét.
Bár a diólevél-főzet alkalmazásának módja sokféle lehet, - tea, főzet, oldat, fürdő, borogatás, szájvíz, gargalizálószer, beöntő vagy hüvelyöblítő, kenőcs, stb. - mindnek az alapja a diólevél hatóanyagainak főzéssel, áztatással való kinyerése. Az egyes receptek eltérhetnek.
Egy egyszerű diólevéltea-recept:
Apróra vágott száraz diólevélből 1 púpozott teáskanállal egy bögre (2,5 dl) forró vízhez öntünk, állni hagyjuk, leszűrjük, esetleg újra melegítjük. A legkülönbözőbb betegségek esetén egyaránt naponta legalább három csészényit igyunk.
Varró Aladár Béla gyógyszerész szerint 10-20 g diólevelet fél liter vízben főzzünk meg, és a szüredéket reggel, kávé helyett cukorral fogyasszuk. Vértisztító, emésztést előmozdító, féreghajtó hatása van. Gyomor- és bélelnyálkásodásnál és általában olyan betegségeknél, melynek oka a vér tisztátalanságában keresendő, kitűnő eredményeket érünk el - írja Varró úr.
Amerikai természetgyógyász enciklopédia szerint 2-3 g szárított diólevelet kell számítani 1 dl vízhez, és 15 percig kell főzni.
Végül nem tea ugyan, de ajánlanak gyógyhatású, tonizáló dióbort is. Úgy készül, hogy 50 g friss diólevelet 8 napig áztatnak 1 l borban. Akinek kifejezetten tonizálásra van szüksége, minden étkezés előtt vegyen magához egy likőröspohárnyit.
Ugyanezt egy olasz természetgyógyász-ajánlás úgy fogalmazza meg, hogy 3 gramm száraz diólevelet 1 dl fehér borban 10 napig kell áztatni, és étkezés után egy kávéskanálnyi szükséges.
Az ajánlások nem pontosan egyeznek, csak abban, hogy diólevelet kell használni.
Diólevél-tea az emésztőrendszeri betegségekre
A diólevél-tea gyomor- és bélbetegségek kezelésére, hasmenés és székrekedés ellen egyaránt jó. Tehát az emésztési zavarokra. Általában rendbeteszi a rendellenes gyomor- és bélműködést. Ha az embernek nincs rendben a gyomra, elmegy az étvágya. Viszont ha diólevél-kúrát alkalmaz, az eredmény gyorsan jelentkezik, megjön az étvágy is. Ezen alapul az a népi megfigyelés, hogy a diólevél-teának étvágyjavító hatása van. Tehát ha valakinek nincs étvágya, igyon nyugodtan diólevél-teát, és az esetleg nem is tudatosult emésztőrendszeri problémái természetes úton szűnnek meg.
Röviden ezt úgy foglalják össze, hogy erősíti, kondícionálja a gyomrot.
Természetesen, a diólevél nem csodaszer. Az a tény, hogy sikerrel alkalmazható a legkülönbözőbb bőrproblémák esetén is, a szájüreg, a torok, a garat és az egész emésztőrendszer igen sok problémája esetén is, mind ugyanarra a hatásmechanizmusra vezethető vissza. A diólevél hatóanyagai az élőlények egész sorára mérgező, élettevékenységet gátló hatással vannak. Nemcsak a diófa alatt növő gyomnövények túlnyomó részére, hanem rovarokra, férgekre, gombákra, még baktériumokra is. De az emberre nem.
Ezért igaz az ismert mondás, hogy a diófa az ember legnagyobb barátja, mert ha elfogadjuk a diófát barátunknak, és gondozzuk, kártevőit pusztítjuk, akkor segítségünket ugyanolyan módon hálálja meg, rengeteg gomba, rovar, féreg, baktérium fertőzésétől tud minket megszabadítani. Mintegy szimbiózis alakult ki a diófa és az ember között.
Ha megfigyeljük, a diólevél túlnyomórészt - az emberi szervezeten kívül és belül - a hámszöveteket gyógyítja. A hatásmechanizmus szinte minden esetben azonos: A diólevél hatóanyagai a betegséget okozó szervezeteket pusztítják.
Ezen túl a diólevélnek évezredek óta ismert összehúzó - asztringens - hatása van a hámszövetekre. Összehúzza a nyálkahártyát, megszünteti a szivárgó vérzéseket.
Tehát a fertőzött, károsodott - külső vagy belső - hámszövetek újrafertőződését az összehúzó hatás gátolja meg. És ezután az emberi szervezet természetes gyógyulási, regenerálódási képessége fejezi be a gyógyítást.
Ez jelenti azt, amit több helyen lehet olvasni, nevezetesen, hogy a diólevélnek hámosító hatása van. Mindenesetre lehetővé teszi a bőrnek, a hámszöveteknek, hogy egészségesen regenerálódjanak, és a szervezet gyorsan él is az alkalommal.
Székrekedés ellen nemcsak Európában, hanem Kínában is alkalmazzák. Hasmenés esetén fontos a folyadékpótlás, ezért a szokásosnál enyhébb főzetet készítsünk, tehát mintegy 10 g szárított levelet tegyünk 1 l forró vízbe. Természetesen a leveleket később szűrjük ki. Ebből a főzetből napi 1 l-t igyunk meg. Általában mondhatjuk, a diólevél-főzet, tea mindenféle emésztési zavar (és az ennek következtében fellépő étvágytalanság) esetén jól alkalmazható.
Az emésztés karbantartására 6 dg diólevél sűrű főzetét ajánlják horvát gyógynövény-szakértők 12 dg glicerinnel és 3 dl forralt vízzel elkeverni, és ebből a készítményből étkezések után és este egy-egy kávéskanállal kell bevenni.
Dr. Ladocsi Teréz bélhurut ellen diólevélből és más gyógynövényekből készült teakeveréket ajánl: Összekeverünk 5 g diólevelet, 5 g kutyabengekérget (Frangulae cortex), 10 g édesgyökeret (Liquiritae radix), 20 g édesköményt (Foeniculi fructus), 30 g orvosi ziliz gyökeret (Altheae radix) és 30 g lenmagot (Lini semen). A keverékből három teáskanállal kell tenni három csésze vízhez, és 5-10 percen át kell főzni, végül leszűrni. Reggel és este egy csésze meleg teát kell a főzetből inni.
Nincsenek bejegyzések
