A csontritkulás hazánkban több mint egymillió embert érint. A betegség kockázata főleg attól függ, hogy mekkora csonttömegre tett addig szert az egyén és milyen gyorsan kezdi el a csonttömeget veszíteni. Az oszteoporózis a csontok anyagának kóros mértékű csökkenése úgy, hogy a maradék csontállomány szerkezete és eloszlása a testben szabályos marad. Ilyenkor az oszteoporotikus csontok meggyengülnek, ami miatt már könnyebb terhelés hatására is eltörhetnek.
Első jele egy kisebb baleset miatti csonttörés lehet, leggyakrabban a gerinc, a combnyak, a medence és a csukló csontjai törnek el. Előrehaladott formájában már egy lehajolás, kisebb tárgy felemelése, köhögés is csonttörést idézhet elő. Súlyos esetben a csigolyák a test súlyától összeroppanhatnak, ami görnyedéshez és a testmagaság csökkenéséhez vezethet.
Az oszteoporózis gyakran kísér bizonyos hormonális betegségeket, állapotokat (pl. menopauza), illetve egyes gyógyszerek mellékhatása is lehet (pl. szteroidok közepes vagy nagy dózisban hosszú időn keresztül).
A változás korán túljutott vagy már az oszteoporozisos nők szervezete számára létfontosságú a csontásvánnyal, azaz a kalciummal való kielégítő ellátás. Ám nem minden esetben biztos, hogy önmagában a táplálékkal elegendő kalciumot vesz fel a szervezet.
A szervezetünk napi kalciumszükséglete életkoronként változik. Az ajánlott napi mennyiség az alábbiak szerint alakul: gyermekeknek 500–800 mg, fiataloknak 1000–1200 mg, felnőtteknek szintén 1000–1200 mg, időskorban 1300–1500 mg, várandós és szoptatós kismamáknak 1500 mg.
Ennyivel már lehet tenni valamit a későbbi csontritkulás megelőzéséért.
Amennyiben a táplálkozás nem fedezi a napi igényt, a hiányt mindenféleképpen pótolni kell. Azoknak a nőknek, akik osteoporozisos alapú csonttörést szenvedtek, elengedhetetlen a biszfoszfonátokkal és kalciumkiegészítővel történő kezelés. A biszfoszfonát gátolja a csontbontást, stabilizálja a csonttömeget, sőt a gerinc, illetve a csípő csonttömegét növelheti is. A biszfoszfonátok alkalmazhatóak az oszteoporózis megelőzésére olyan betegeknél is, akiknél hosszú távú szteroidkezelésre van szükség.
Mindezek mellett azonban nem szabad elfeledkezni a rendszeres mozgásról sem, ami szintén nagymértékben hozzájárul a csontjaink erősítéséhez.
A leghatékonyabb megelőzés a kiegyensúlyozott, a legtöbb izmot érintő és a legtöbb csontot terhelő testmozgás. A mozgás – kellő körültekintéssel – bármely életkorban elkezdhető, mivel mindenképpen jó hatású a csontokra. A maximális hatást akkor lehet elérni, ha valaki már fiatalkorban rendszeresen mozog és egész életében valamit sportol is.
A kalciumban gazdag étrend szintén jótékony hatású, amelynek az elsődleges célja az optimális csúcscsonttömeg elérése fiatal felnőttkorig, valamint a csontvesztés lelassítása felnőttkorban. Az étrendnek kiegyensúlyozottnak kell lennie, ami vegyes táplálkozást jelent D-vitamin-kiegészítéssel. A D-vitamin az aktív kalciumfelszívódáshoz szükséges. A szervezet kalcium- és foszfátháztartásába való közvetett vagy közvetlen beavatkozás befolyásolja a csontok egészségét. Éppen ezért indokolt, hogy a gyógyszert szedők előbb konzultáljanak az orvosukkal.
Kovács M. Dóra