Ahogy Kína említésére ételek jelennek meg előttünk, úgy a szójaszósz hallatán Kína jut eszünkbe. A legfontosabb ételízesítő, aromahordozó. Nagy ország, régi-régi történelem, nem csoda, ha a szójaszósz
A buddhizmus követői vitték a babpasztát magukkal Japánba. Egy vegetáriánus zen pap kezdte alkalmazni a pasztát hús helyett. Előállításának technikáját a hatodik században tökéletesítették. Rájöttek, ha összegyűjtik a hordókban erjesztett bab tetejéről a levet, majd ezt használják ételízesítésre, akkor egy különleges „fűszert” kapnak. A miso-tamari nevet adták neki. Ez volt a ma ismert szójaszószhoz vezető hosszú út első lépése. Tamarit még ma is árusítanak – és gyakran összetévesztik a szójaszósszal, pedig különbözik: sötétebb, sűrűbb, sokkal erősebb illatú, de kevésbé sós. Vízből, szójababból és sóból áll. A címkén általában ez szerepel: Tamari soy sauce. Többnyire mártogatós szószként használatos, nem a főzéskor kerül az ételbe.
Később adtak a szójababhoz ugyanannyi búzát, felöntötték vízzel és megsózták. A felszínen keletkezett szósz sokkal gazdagabb, teltebb ízű lett. Sokkal inkább hasonlított a mai polcokon lévőhöz. Mindig olvassuk el a palackok feliratait.
Az erjesztett szójaszósz színe, íze, aromái a természetes erjedés útján, legalább hathónapos érlelési idő alatt születik. Bőven van idő és lehetőség a telt ízek, illatok létrejöttéhez.
Mint mindent, a szójaszósz is készül szintetikus úton. Színét, ízét kukoricasziruptól, karamelltől és a növényi fehérjétől kapja. Mivel néhány nap alatt palackba kerül, feltűnően különbözik minden tulajdonságában a természetes úton erjesztett szószoktól. A közönséges kínai szójaszósz sötét színű, erősen sós ízű. A fekete szósz más minőségű, melaszt tartalmaz, nagyon sötétre színeződik és erős illatú. Szokás keverni a könnyebb, világosabb szószokkal. Sötét színű húsok pácolására kiválóan alkalmas, jól szolgál gombás ételek ízesítésére.
A japán szósz borostyán-barna színt kap az érlelés folyamán, édes, húsos íze van.
Különféle minőségű szószok kaphatóak a piacon. Például van a light szójaszósz, amely világosabb színű, de íze telt, főzésre és asztalon ízesítésre egyaránt használható. A sötét szójaszószt hosszabban érlelik, míg majdnem fekete színt ér el, mártogatós szószként használatos. Ha főzünk vele, elsősorban a marhahúsok, raguk készítésekor éljünk vele.
Egy teáskanál sötét szójaszósz helyettesít egy evőkanál sót. Rákaptunk rendesen, és már a rostonsültek pácába is ezt tesszük ízesítőként. Ezen túl az ételek színét is kedvünkre befolyásolhatjuk vele.
Ízesít és színez, ráadásul az étel egyéb ízeit kiemeli, alátámasztja, megerősíti. Szinte minden ételben helye van, a fokhagymakrémes majonézben, a grillezett hal pácában, a hagymalekvárban, a babételekben, rizsben, ananász lével keverve csirke pácában de még az egyszerű rántottában is. Az ecettel kevert szójaszósz nagyszerű kombináció mártásokhoz, pácokhoz, salátaöntetekhez. Jól keverhető olívaolajjal, borral, cukorral, narancslével. Bársonyos öntetet kapunk.
A klasszikus szabályok szerint főtt kínai menü a világ legegészségesebb étele. A nem autentikus konyhában nem hasznos zsírokat használnak, illetve a húsok sok állati zsírt tartalmaznak. Ezeket a kínai éttermeket kerüljük, mert sem nem autentikusak, sem nem egészségesek.
A hagyományos kínai ételeket olajban készítik el. Nem használnak vajat, tejfölt, tejszínt vagy sajtokat. Húsban sem bővelkednek a fogások, ami eleve kevesebb zsiradék fogyasztását jelenti. Van olyan vélekedés, mely szerint, a valódi kínai étkezés a legjobb diétának számít. története is öregebb 2500 évnél. Valójában az erjesztett szójababbal kezdődik a mese. Eleinte a zúzott, vízzel kevert szójababot földbe ásott cserépedényekben erjesztették. A krémes babpaszta került az ételekbe ízesítőként.
A buddhizmus követői vitték a babpasztát magukkal Japánba. Egy vegetáriánus zen pap kezdte alkalmazni a pasztát hús helyett. Előállításának technikáját a hatodik században tökéletesítették. Rájöttek, ha összegyűjtik a hordókban erjesztett bab tetejéről a levet, majd ezt használják ételízesítésre, akkor egy különleges „fűszert” kapnak. A miso-tamari nevet adták neki. Ez volt a ma ismert szójaszószhoz vezető hosszú út első lépése. Tamarit még ma is árusítanak – és gyakran összetévesztik a szójaszósszal, pedig különbözik: sötétebb, sűrűbb, sokkal erősebb illatú, de kevésbé sós. Vízből, szójababból és sóból áll. A címkén általában ez szerepel: Tamari soy sauce. Többnyire mártogatós szószként használatos, nem a főzéskor kerül az ételbe.
Később adtak a szójababhoz ugyanannyi búzát, felöntötték vízzel és megsózták. A felszínen keletkezett szósz sokkal gazdagabb, teltebb ízű lett. Sokkal inkább hasonlított a mai polcokon lévőhöz. Mindig olvassuk el a palackok feliratait.
Az erjesztett szójaszósz színe, íze, aromái a természetes erjedés útján, legalább hathónapos érlelési idő alatt születik. Bőven van idő és lehetőség a telt ízek, illatok létrejöttéhez.
Mint mindent, a szójaszósz is készül szintetikus úton. Színét, ízét kukoricasziruptól, karamelltől és a növényi fehérjétől kapja. Mivel néhány nap alatt palackba kerül, feltűnően különbözik minden tulajdonságában a természetes úton erjesztett szószoktól. A közönséges kínai szójaszósz sötét színű, erősen sós ízű. A fekete szósz más minőségű, melaszt tartalmaz, nagyon sötétre színeződik és erős illatú. Szokás keverni a könnyebb, világosabb szószokkal. Sötét színű húsok pácolására kiválóan alkalmas, jól szolgál gombás ételek ízesítésére.
A japán szósz borostyán-barna színt kap az érlelés folyamán, édes, húsos íze van.
Különféle minőségű szószok kaphatóak a piacon. Például van a light szójaszósz, amely világosabb színű, de íze telt, főzésre és asztalon ízesítésre egyaránt használható. A sötét szójaszószt hosszabban érlelik, míg majdnem fekete színt ér el, mártogatós szószként használatos. Ha főzünk vele, elsősorban a marhahúsok, raguk készítésekor éljünk vele.
Egy teáskanál sötét szójaszósz helyettesít egy evőkanál sót. Rákaptunk rendesen, és már a rostonsültek pácába is ezt tesszük ízesítőként. Ezen túl az ételek színét is kedvünkre befolyásolhatjuk vele.
Ízesít és színez, ráadásul az étel egyéb ízeit kiemeli, alátámasztja, megerősíti. Szinte minden ételben helye van, a fokhagymakrémes majonézben, a grillezett hal pácában, a hagymalekvárban, a babételekben, rizsben, ananász lével keverve csirke pácában de még az egyszerű rántottában is. Az ecettel kevert szójaszósz nagyszerű kombináció mártásokhoz, pácokhoz, salátaöntetekhez. Jól keverhető olívaolajjal, borral, cukorral, narancslével. Bársonyos öntetet kapunk.
A klasszikus szabályok szerint főtt kínai menü a világ legegészségesebb étele. A nem autentikus konyhában nem hasznos zsírokat használnak, illetve a húsok sok állati zsírt tartalmaznak. Ezeket a kínai éttermeket kerüljük, mert sem nem autentikusak, sem nem egészségesek.
A hagyományos kínai ételeket olajban készítik el. Nem használnak vajat, tejfölt, tejszínt vagy sajtokat. Húsban sem bővelkednek a fogások, ami eleve kevesebb zsiradék fogyasztását jelenti. Van olyan vélekedés, mely szerint, a valódi kínai étkezés a legjobb diétának számít. története is öregebb 2500 évnél. Valójában az erjesztett szójababbal kezdődik a mese. Eleinte a zúzott, vízzel kevert szójababot földbe ásott cserépedényekben erjesztették. A krémes babpaszta került az ételekbe ízesítőként.
Nincsenek bejegyzések
