Az árpa a hideg mérsékelt öv legősibb és ma is legfontosabb gabonaféléje. Származási helye Tibet. Számos kedvező hatással rendelkezik, amely megszokott táplálékainkra nem mindig jellemző. A teljes árpa gazdag nyomelemekben: káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort tartalmaz (méghozzá kétszer annyit, mint a barna rizs), mindezek pedig elengedhetetlenek a normális szív- és agyműködéshez. Emellett megnyugtatóan hat az idegrendszerre, sőt még vizelethajtó hatású is.
A lábasban vagy serpenyőben megpörkölt árpa hasznos a levesben: az ily módon elkészített levesbetét könnyű, puha, meleg, könnyen megemészthető és igen finom. Atermészetes táplálkozás előnyeit hirdető szakemberek is azt javasolják, hogy az árpát és a gabonaféléket előbb pirítsuk meg serpenyőben szárazon, ez ugyanis könnyebben emészthetővé teszi őket, növeli a tápértéküket, és javítja az ízüket.
Megpiríthatjuk a sütőben egyszerre is, ahogy megvettük, 1-2 kg-ot: ez nagyon praktikus, és az otthoni tárolás során megvédi a gabonát mindenféle élősködővel és kártevővel szemben.
Elkészítése
A gabonaféléket mindig vízben főzzük, mivel a tej fehérjetartalmú, nem egyeztethető össze a keményítővel. Azokon a vidékeken, ahol a kása mai napig megmaradt nemzeti ételként (Tibet, Kína, Oroszország), a parasztcsaládok mindig vízzel készítették, és növényi olajokkal tették táplálóbbá. Arra még csak nem is gondoltak, hogy cukorral főzzék, mint manapság sok úgynevezett "reform receptben" előfordul, és szervezetünk számára ártalmassá és emészthetetlenné teszi ezt az értékes táplálékot.
Rágás közben a kása több nyálat igényel, mint akár a pirított kenyér, de ez a feltétele annak, hogy a nyálban lévő enzimek (ptialin) megkezdhessék a keményítő cukorrá alakítását. Így már érthető a jelenség, hogy az igencsak étvágygerjesztő sült hús íztelen masszává válik szájunkban a rágás során, a gabonákból készült kását azonban, pedig kezdetben nem igazán vonzó, egyre finomabbnak és édesebbnek érezzük.
A helyesen elkészített árpát jól feldolgozza a szervezet, de ahhoz, hogy a tápértéke és emészthetősége maximális legyen, hántolatlanul és valamilyen formában hőkezelve, megfőzve, illetve csíráztatva fogyasszuk. A magokat előzetesen háromszoros vízmennyiségben legalább 3-4 órára, de akár 1 napra is beáztatjuk. Ugyanabban a vízben főzzük egyenletesen kis tűzön 25-30 percig, majd lefedve közepesen meleg sütőben (100-120as fokozat) hagyjuk dagadni (maximum fél-1 órát). Célszerű lágy vizet használni (buborékmentes ásványvizet, szűrt víz), mert ezzel jelentősen lerövidül a főzésidő.
Hogy érdemben fejezhessük be a kása dicséretét, ejtsünk szót még egy előnyéről! Elég nehéz pontosan meghatározni, hogy egy zöldséges vagy húsétel mennyi idő alatt készül el. Mindenképpen nagy tapasztalatot és figyelmet igényel, azonkívül függ a nyersanyagok fajtájától, korától, érettségétől. Nem így a kása esetében! Ha előre beáztattuk, néhány perc alatt finom és hasznos étel készíthető belőle, utána már csak dagad, amíg a kosztosok megjönnek.
Ugyanakkor az egyoldalú táplálkozást hamar megunhatjuk, és nem is kívánatos (sőt, orvosi ellenőrzés nélkül veszélyes lehet!), hiszen megvonjuk magunktól az értékes és szükséges tápanyagokat. Ezért nagyon ajánlom a zöldségekkel kombinált recepteket. Úgy állítottam össze a példákat, hogy megmutassam az árpában rejlő gazdag lehetőségeket.
A lábasban vagy serpenyőben megpörkölt árpa hasznos a levesben: az ily módon elkészített levesbetét könnyű, puha, meleg, könnyen megemészthető és igen finom. Atermészetes táplálkozás előnyeit hirdető szakemberek is azt javasolják, hogy az árpát és a gabonaféléket előbb pirítsuk meg serpenyőben szárazon, ez ugyanis könnyebben emészthetővé teszi őket, növeli a tápértéküket, és javítja az ízüket.
Megpiríthatjuk a sütőben egyszerre is, ahogy megvettük, 1-2 kg-ot: ez nagyon praktikus, és az otthoni tárolás során megvédi a gabonát mindenféle élősködővel és kártevővel szemben.
Elkészítése
A gabonaféléket mindig vízben főzzük, mivel a tej fehérjetartalmú, nem egyeztethető össze a keményítővel. Azokon a vidékeken, ahol a kása mai napig megmaradt nemzeti ételként (Tibet, Kína, Oroszország), a parasztcsaládok mindig vízzel készítették, és növényi olajokkal tették táplálóbbá. Arra még csak nem is gondoltak, hogy cukorral főzzék, mint manapság sok úgynevezett "reform receptben" előfordul, és szervezetünk számára ártalmassá és emészthetetlenné teszi ezt az értékes táplálékot.
Rágás közben a kása több nyálat igényel, mint akár a pirított kenyér, de ez a feltétele annak, hogy a nyálban lévő enzimek (ptialin) megkezdhessék a keményítő cukorrá alakítását. Így már érthető a jelenség, hogy az igencsak étvágygerjesztő sült hús íztelen masszává válik szájunkban a rágás során, a gabonákból készült kását azonban, pedig kezdetben nem igazán vonzó, egyre finomabbnak és édesebbnek érezzük.
A helyesen elkészített árpát jól feldolgozza a szervezet, de ahhoz, hogy a tápértéke és emészthetősége maximális legyen, hántolatlanul és valamilyen formában hőkezelve, megfőzve, illetve csíráztatva fogyasszuk. A magokat előzetesen háromszoros vízmennyiségben legalább 3-4 órára, de akár 1 napra is beáztatjuk. Ugyanabban a vízben főzzük egyenletesen kis tűzön 25-30 percig, majd lefedve közepesen meleg sütőben (100-120as fokozat) hagyjuk dagadni (maximum fél-1 órát). Célszerű lágy vizet használni (buborékmentes ásványvizet, szűrt víz), mert ezzel jelentősen lerövidül a főzésidő.
Hogy érdemben fejezhessük be a kása dicséretét, ejtsünk szót még egy előnyéről! Elég nehéz pontosan meghatározni, hogy egy zöldséges vagy húsétel mennyi idő alatt készül el. Mindenképpen nagy tapasztalatot és figyelmet igényel, azonkívül függ a nyersanyagok fajtájától, korától, érettségétől. Nem így a kása esetében! Ha előre beáztattuk, néhány perc alatt finom és hasznos étel készíthető belőle, utána már csak dagad, amíg a kosztosok megjönnek.
Ugyanakkor az egyoldalú táplálkozást hamar megunhatjuk, és nem is kívánatos (sőt, orvosi ellenőrzés nélkül veszélyes lehet!), hiszen megvonjuk magunktól az értékes és szükséges tápanyagokat. Ezért nagyon ajánlom a zöldségekkel kombinált recepteket. Úgy állítottam össze a példákat, hogy megmutassam az árpában rejlő gazdag lehetőségeket.
