A fahéj Sri Lanka (korábban Ceylon) szigetéről származik, mely Indiától délkeletre található. Rokon fahéj fajtákat találhatunk Indonéziában, Vietnámban és Kínában is.
A fahéj egy klasszikus, ősi fűszerféleség, melyről többször is említést tesznek az Ószövetségben, annak ellenére, hogy csak a kínai fahéjat (kassziát) ismerték a nyugati világban a 16. századig. A kínai fajtákkal összehasonlítva a Ceyloni fahéj íze kellemesebb és ez a fajta az, amely a nyugati piacokon általában kedvelt és megtalálható.
Mivel a Ceyloni fahéj Dél-Ázsiából származik, nem meglepő, hogy az indiai és a sri lankai konyhákban olyan nagy mennyiségben használják. Egyformán megfelel a tüzesen csípős marhahúsból készített curry-hez, valamint az átható illatú, rizsből készített ételekhez (biriyanis) az Észak-Indiai birodalmi konyhákból. Ezenkívül elterjedten használják teák ízesítésére is. A fahéj ezen kívül az összes olyan területen népszerű fűszerféleség, ahol érezhető az arab, vagy perzsa befolyás: Közel-Keleten és Közép-Keleten, az Arab-félszigeten és Észak-Afrikában, Marokkótól Etiópiáig.
Habár a fahéj a 16. - 18. században nagyon népszerû volt Európában, napjainkban jelentősége erőteljesen csökkent: a nyugati konyhákban a fahéj fő felhasználási módja a különféle desszertek, gyümölcskompótok ízesítése, melyeket a legtöbbször a fahéj és a szegfűszeg keverékével ízesítenek. A fahéjat azonban csak nagyon ritkán használják fűszeres ételeik ízesítésére.
Indiában a fahéjat mint egész fűszert használják, a kérget forró olajban sütik, amíg ki nem tekeredik (ez nagyon fontos ahhoz, hogy az ízek kiszabadulhassanak), majd lehűtik a többi alapanyag hozzáadásával, mint amilyen a paradicsom, hagyma, vagy a joghurt. A fahéj darabokat el lehet távolítani tálalás előtt, de a legtöbbször az ételben hagyják, mint illatos dekorációt.
A legtöbb más országban az õrölt fahéj a népszerûbb. A fahéjport közvetlenül a tálalás elõtt kell az ételhez adni, mivel a fõzés során egy kicsit megkeseredhet. Néhány fûszerkeverékben is megtalálható a fahéjpor, mint amilyen az észak-indiai garam masala, curry por és az arab baharat. Afrikai fûszerkeverék az arab stílusú morokkói ras el hanout, tuniszi a gâlat dagga, egy etióp fûszerkeverék a berbere, ami egy kicsit indiai jellegû. A fahéj ezenkívül opcionális összetevõje a klasszikus francia fûszerkeveréknek, a quatre épices-nek. A kínai öt fûszer keverék-ben viszont cassia található. A fahéj Mexikóban is nagyon népszerûvé vált.
Az úgynevezett "fahéj rügy" a virágzás után röviddel leszedett éretlen termés, amely megjelenésében nagyon hasonlít a szegfûszeghez. Ezek a rügyek kevésbé aromásak, mint a kéreg anyaga, de az illatuk, ha lehet még érdekesebb: enyhe, tiszta és édeskés. Nagyon finomra kell õrölni, hogy felszabaduljon az illata. Fûszerként való használata csak korlátozottan jellemzõ Kínában (ott a kasszia fáról szedik) és Indiában (Gujrat állam, Kutch körzetében). Nem tudom, hogy miért, de a fûszerkereskedõk kezdik összetéveszteni a fahéj rügyet a cubeb pepper (Kubéba bors; jávai bors) termésével, amely teljesen másképpen néz ki és teljesen más az íze is.
A fahéj egy klasszikus, ősi fűszerféleség, melyről többször is említést tesznek az Ószövetségben, annak ellenére, hogy csak a kínai fahéjat (kassziát) ismerték a nyugati világban a 16. századig. A kínai fajtákkal összehasonlítva a Ceyloni fahéj íze kellemesebb és ez a fajta az, amely a nyugati piacokon általában kedvelt és megtalálható.
Mivel a Ceyloni fahéj Dél-Ázsiából származik, nem meglepő, hogy az indiai és a sri lankai konyhákban olyan nagy mennyiségben használják. Egyformán megfelel a tüzesen csípős marhahúsból készített curry-hez, valamint az átható illatú, rizsből készített ételekhez (biriyanis) az Észak-Indiai birodalmi konyhákból. Ezenkívül elterjedten használják teák ízesítésére is. A fahéj ezen kívül az összes olyan területen népszerű fűszerféleség, ahol érezhető az arab, vagy perzsa befolyás: Közel-Keleten és Közép-Keleten, az Arab-félszigeten és Észak-Afrikában, Marokkótól Etiópiáig.
Habár a fahéj a 16. - 18. században nagyon népszerû volt Európában, napjainkban jelentősége erőteljesen csökkent: a nyugati konyhákban a fahéj fő felhasználási módja a különféle desszertek, gyümölcskompótok ízesítése, melyeket a legtöbbször a fahéj és a szegfűszeg keverékével ízesítenek. A fahéjat azonban csak nagyon ritkán használják fűszeres ételeik ízesítésére.
Indiában a fahéjat mint egész fűszert használják, a kérget forró olajban sütik, amíg ki nem tekeredik (ez nagyon fontos ahhoz, hogy az ízek kiszabadulhassanak), majd lehűtik a többi alapanyag hozzáadásával, mint amilyen a paradicsom, hagyma, vagy a joghurt. A fahéj darabokat el lehet távolítani tálalás előtt, de a legtöbbször az ételben hagyják, mint illatos dekorációt.
A legtöbb más országban az õrölt fahéj a népszerûbb. A fahéjport közvetlenül a tálalás elõtt kell az ételhez adni, mivel a fõzés során egy kicsit megkeseredhet. Néhány fûszerkeverékben is megtalálható a fahéjpor, mint amilyen az észak-indiai garam masala, curry por és az arab baharat. Afrikai fûszerkeverék az arab stílusú morokkói ras el hanout, tuniszi a gâlat dagga, egy etióp fûszerkeverék a berbere, ami egy kicsit indiai jellegû. A fahéj ezenkívül opcionális összetevõje a klasszikus francia fûszerkeveréknek, a quatre épices-nek. A kínai öt fûszer keverék-ben viszont cassia található. A fahéj Mexikóban is nagyon népszerûvé vált.
Az úgynevezett "fahéj rügy" a virágzás után röviddel leszedett éretlen termés, amely megjelenésében nagyon hasonlít a szegfûszeghez. Ezek a rügyek kevésbé aromásak, mint a kéreg anyaga, de az illatuk, ha lehet még érdekesebb: enyhe, tiszta és édeskés. Nagyon finomra kell õrölni, hogy felszabaduljon az illata. Fûszerként való használata csak korlátozottan jellemzõ Kínában (ott a kasszia fáról szedik) és Indiában (Gujrat állam, Kutch körzetében). Nem tudom, hogy miért, de a fûszerkereskedõk kezdik összetéveszteni a fahéj rügyet a cubeb pepper (Kubéba bors; jávai bors) termésével, amely teljesen másképpen néz ki és teljesen más az íze is.
Nincsenek bejegyzések
